A növények részére vízben oldható tápelemeket kell adagolnunk, mivel csak ezeket képesek hasznosítani. A tápelemek származási helye közömbös, a gyökérszőrhöz kerülő Ca elemre nincs ráírva, hogy mészkőbányából (szervetlen trágya), vagy szarvasmarha ürülékéből (szerves trágya) származik. A Ca²⁺ ion jellemzőiben nincs különbség aszerint, hogy átment-e a tehén bendőjén, vagy 1 millió éve leülepedett a tenger fenekén.

A tápelemek vízben oldható formában történő adagolásával megtakarítjuk a talajban lejátszódó különböző lebomlási és átalakulási folyamatokat, melyek a hagyományos trágyázás után lezajlanak. A bonyolult hasznosulási folyamatokat érdemben kevéssé tudjuk szabályozni (szabad földön nincs mód pl. a hőmérséklet, kémhatás mesterséges változtatására), így a növények részére feltárt tápanyagok mennyisége és aránya nem mindig megfelelő.

A tápoldatozással mindig a növény fajtájának, fejlődési állapotának megfelelő mennyiségű és arányú tápanyagokat tudjuk biztosítani, figyelembe véve a külső körülményeket is.

Lehetőség van napi szabályzásra, mikor az adott napfény és hőmérsékleti viszonyainak megfelelően változtatjuk a tápelemek mennyiségét és arányát, sőt adagolhatunk akár hűvösebb körülmények között könnyebben felvehető tápelem formát (ammónium ion helyett nitrát iont).

A mikroöntözés egyik nagy előnye a növényi tápanyagok adagolt, pontos mennyiségű kijuttatásának lehetősége. A tápanyagok folyamatos adagolása elengedhetetlen, mivel az öntözés a rendelkezésre álló talaj kisebb részében tart állandó nedvességet, ahol a gyökerek koncentrálódnak. A tápanyagok feltáródása ebben a zónában optimális, de mennyiségük kevesebb, mintha a gyökerek víz után kutatva messze nőnének a növénytől. Így tápoldatozás nélkül a mikroöntözés termésdepressziót okozhat.

2.0.1 ábra. Paradicsom termesztése fóliasátorban, csepegtető öntözéssel és tápoldatozással
(Fotó: Tóth Á.)

 A növények tápanyagfelvétele a növekedés során nem egyenletes. Az igényelt elemek mennyisége és egymáshoz viszonyított arányuk állandóan változik.

Az optimális mennyiségű és minőségű terméshez követnünk kell a növény igényeit, mely tápoldatozással könnyen megoldható.

A vízben tökéletesen oldódó makro- és mikroelemeket tartalmazó műtrágyák rendelkezésre állnak.

A szulfát- és foszfáttartalmú műtrágyák segíthetnek a víz kémhatásának csökkentésében, így a mész kicsapódásának elkerülésében.

A tápoldatozás előnyei:

• A víz és a tápanyagok egyenletesen jutnak a növény gyökereihez, mivel a műtrágyák teljesen oldottak. Nincs az eltérő térfogattömegű szilárd anyagok szállítás közbeni rétegződése, mely a kijuttatást egyenetlenné teszi. A jól tervezett vízhálózatban a kijuttatás egyenetlensége nem nagyobb, mint ±2,5%.
• Az oldott tápanyagok a vízzel közvetlenül a gyökerekhez kerülnek, a P és K is azonnal felvehető a növények részére.
• A kijuttatás bármikor, a növény fejlődési állapotának legjobban megfelelő időben, az éppen szükséges mennyiség és táparány adagolásával elvégezhető.
• Nincs szükség gépi vagy kézi bejárásra a kijuttatáshoz a területen, így elmarad a taposási kár. Olcsó adagolási módszerek, berendezések is alkalmazhatóak, így a költségek csökkenthetők, energia takarítható meg.
• A gyakori, kis koncentrációjú kijuttatás megelőzi a hirtelen, nagy mennyiségű fejtrágya okozta gyökérelhalást, ezért biztonságos.
• A növények igényéhez igazított folyamatos, kisadagú kijuttatás megelőzi a tápanyagok kimosódását, lekötődését.
• A folyamatos és jól összeállított tápoldatozás 20-25%-kal emeli a termés mennyiségét, javítja minőségét.

2.0.2 ábra. Tápoldatozó berendezés
(Fotó: Tóth Á.)

A külföldi szakirodalomban a tápoldatozást fertigation néven említik, ami a fertilization, trágyázás és az irrigation, öntözés szavak összevonásából keletkezett.

A tápanyag utánpótláshoz képest hazánkban is célszerű más tartalommal használni a tápoldatozást. Ide értendő a tervszerű, a növény pillanatnyi szükségletének megfelelő, levélanalízissel ellenőrzött tápanyagutánpótlás, melynek célja adott mennyiségű és minőségű termés elérése.

A műtrágyák összetételét figyelembe kell venni abból a szempontból is, hogy a víz oldott sótartalmával reakcióba lépve növelhetik az eltömődési folyamatok sebességét. A foszforsav, vagy azok a műtrágyák, melyek oldódása során foszforsav keletkezik, a vízben oldhatatlan vas, kalcium és magnézium sókat képezhetnek.

A kalcium koncentráció ne haladja meg a 6 mgeé/l mennyiséget. A hazai talajvizek nagy mennyiségben tartalmazzák a fenti elemek különböző sóit, így a műtrágyatípus megválasztásában nagyon körültekintően kell eljárni, ajánlatos szakmai segítséget kérni új kombinációk használata előtt.

Az oldatkoncentráció megállapítása és az adagolás során vegyük figyelembe a növények sótűrő képességét is, mely a csírázáskor a legalacsonyabb.

A táblázat a növények sótűrését mutatja különböző valószínűségi szintű terméscsökkenések esetén, és látható a legmagasabb sókoncentráció, melyet az egyes növények még elviselnek. Az adatok felhasználhatók a kilúgzási vízszükséglet meghatározásához is.

2.1 táblázat. Növények sótűrése, várható terméscsökkenése a talaj és az öntözővíz sótartalmának függvényében (mS/cm)
(Ayers és Westcot, 1976)

EC_e = a telített talajpaszta kivonat elektromos vezetőképessége
EC_W= az öntözővíz elektromos vezetőképessége

Újabb kutatások szerint a paradicsom sótűrése az öntözővíz koncentrációjával szemben magasabb, az EC_W értéke terméscsökkenés nélkül elérheti a 3-at is.