A telepek vízforrása különböző lehet, kisebb felület esetén a közműhálózat is megfelelő. Hálózati háztartási csatlakozás esetén kb. 1,5 m³/ó vízhozamra számíthatunk, nyomásfokozó szivattyúval kb. 3 m³/ó víz nyerhető megfelelő átmérőjű (PE 32) bekötőcső esetén.

Fúrt kút esetén a méretezéshez, a szivattyú kiválasztásához szükséges az üzemi vízszint és az ahhoz tartozó vízhozam ismerete, melyet a kútfúrótól vagy próbaszivattyúzással tudhatunk meg. Gyenge vízadó réteg esetén előfordul, hogy a 4-5 órás üzemnél mért mennyiséget nem tudja a kút később szolgáltatni, mert az üzemi vízszint lejjebb áll be tartós vízkivétel esetén.

Ásott kút esetében próbaszivattyúzást kell végezni, a felszínhez közeli talajvíz nagyon hektikus járású lehet, a tavasszal jól működő szivattyú alól őszre a víz több métert is süllyedhet. A kisebb gondozásigény miatt „jet” rendszerű, vagy ásott kút szivattyút telepítsünk.

Medencék, víztározók esetében a szivattyú könnyen méretezhető az öntözés igénye szerint, itt a visszapótlás gyorsaságát kell alaposan megítélni.

Az esővíztározásból szerzett víz hazánkban biztosan nem elegendő az öntözéshez, így alternatív vízszerzésről is gondoskodni kell.
A telep az ivóvízhálózatra a vízóra és főelzáró szelep után csatlakozik. Érdemes saját leállást létrehozni és nem a meglevő kerti csapot igénybe venni, mert az előző mester nem feltétlenül a legnagyobb átfolyásra építette ki azt.

 

A fagycsap beépítése a téli víztelenítés miatt szükséges.

A légbeszívó-visszacsapó szelep az ivóvízhálózat leürítésekor megakadályozza, hogy az öntözőrendszerben található, esetlegesen szennyezett víz a hálózatba visszakerüljön és fertőzze azt. Egyes országokban beépítése kötelező.

A szűrő megakadályozza a vízhálózatból érkező szennyeződés bejutását a csőrendszerbe.

A főszelep vagy más néven mester szelep (master valve) beépítése biztonsági célt szolgál, a rendszert leválasztja az ivóvízhálózattól, használata opcionális.

A szeleposztó rendszerint a talajfelszín alatt elhelyezett műanyag szelepdobozba van beépítve, amelyet lehetőleg a rendszer geometriai súlypontjához közel helyezzünk el. Nagyobb rendszer esetén több szelepdoboz használata célszerű. Az osztóig az összes alkatrész folyamatosan nyomás alatt van (kivéve főszelep használata esetén), így itt mindig 10 bar nyomásra méretezett PE csövet és alkatrészeket használjunk.

Az osztóban elhelyezett elektro-hidraulikus szelepeken keresztül jut a víz az öntözési zónákhoz.
Külön zónákra kerülnek az eltérő vízfogyasztású elemek, úgymint

- spray, turbinás, mikroszórófejek, illetve
- a csepegtető (cső, gomb) elemek.

A csepegtető zónában nyomáscsökkentő alkalmazásával biztosítjuk a megengedett 1–3 bar nyomást.

Automata ürítőszelepet az egyes zónákban a vezeték víztelenítéséhez a terepviszonyok szerint alkalmazhatunk. Ennek használata manapság visszaszorulóban van, mert minden öntözés után felesleges a leürítés és a szennyeződések miatt gyakran nyitva marad, melyet csak feltárás után lehet javítani.

Egy időben csak egy zóna üzemelhet, melyről a vezérlő gondoskodik. A készüléket egy könnyen elérhető, kényelmesen kezelhető helyen, direkt napsugárzástól védve kell elhelyezni. Az elektromos szelepekkel szigetelt rézvezetékkel kötjük össze.

A vezérlőhöz kapcsolódik a csapadék érzékelésére szolgáló esőkapcsoló, ami megakadályozza az öntözést az esős időszakokban.
Napjainkban talajnedvességet érzékelő szenzorok is telepíthetők, melyek pontosabban követik a növények vízellátását.
A vezérlők nagy része 230 V AC hálózati feszültségről működik, kisebb (1-8 zóna) rendszerekhez elemes (9 V DC) vezérlők is beszerezhetők.

A kútról történő öntözés, vagy alacsony hálózati nyomás esetén a szivattyút a vezérlő kapcsolja be és ki, ahol szükséges egy szivattyú-modul közbeiktatása. Egyes vezérlőkben zónánként lehet programozni a szivattyú indítását.

 

9.1.1 ábra. Park öntözése spray szórófejekkel
(Fotó: Tóth Á.)

Az öntözőrendszer tervezés gyakorlata

Az öntözőrendszer építésének „bolondbiztos” szabályai:

• a zónák vízszükséglete nem lehet magasabb a rendelkezésre álló forrásnál,
• a spray, turbinás szórófejek, csepegtetőcsövek, miniszórófejek külön-külön zónán üzemeljenek. A turbinás fejek és az MP Rotator üzemelhet együtt, közös zónában, ha megfelelő fúvókát választunk.
• turbinás szórófejeknél a fúvókákat a lefedett területnek megfelelően válogassuk össze,
• a szórófejek távolságát úgy határozzuk meg, hogy a kiválasztott fej vízsugara elérje a szomszéd feje(ke)t.

Az öntözővíz kijuttatásának tervezése két szempont szerint történhet:

1. A rendelkezésre álló vízforrás szerinti tervezés. Az üzemidő a zónák működésének összegével egyenlő. (pl. házi kertben, parkokban).
2. A rendelkezésre álló lehetséges üzemidő szerint (pl. tenisz-, golfpályákon).

Házi kertek, közterületek esetében a rendszert a rendelkezésre álló vízhozam alapján tervezzük és a zónák öntözési idejét a beépített szórófejek vízhozamának függvényében határozzuk meg.

Golf és sportpályákon a kijuttatható legnagyobb intenzitásra indokolt méretezni, mert korlátozott a karbantartásra és így az öntözésre fordítható idő. Ezekben az esetekben a növényzet és a terepviszonyok által megengedett lehető legnagyobb vízmennyiséget bocsátják ki, a lehető legrövidebb időtartam alatt.

Sokszor, pl. labdarúgópályák esetén az alkalmazott szórófej szórási sugara is fontos, hogy a játéktérre a lehető legkevesebb zavaró objektum kerüljön.

Az alábbiakban egy lakossági öntözőrendszer tervezésének lépéseit tartjuk szemünk előtt, de hasonlóképpen lehetséges más alkalmazások öntözőrendszereit is megtervezni.

A tervezés fázisai az alábbiak:

1. A helyszín felmérése, helyszínrajz beszerzése, vagy elkészítése.
2. Szórófejek elhelyezése szórási távolságuk alapján. A szórófejek zónákba csoportosítása.
3. Csővezetékek hidraulikai méretezése, szelepválasztás.
4. Vezérlő kiválasztása.
5. Vezérlő kábelek méretezése.
6. Öntözési program tervezése.
7. Telepítési vázlatrajz elkészítése.
8. Anyaglista készítése.

1. Felmérés

Nagyon fontos a megfelelő léptékű méretarányos (pl. M= 1:100, 1:200) vázlatrajz az öntözendő területről, amelynek tartalmaznia kell:

1. a megrendelő adatait,
2. az északi irányt,
3. az öntözendő terület határát, lejtésviszonyait,
4. a növényzet elhelyezkedését,
5. az építmények, burkolatok helyét,
6. a vízforrás helyét, jellemzőit,
7. az elektromos hálózat (230 V, 400 V) elhelyezkedését, jellemzőit (1 vagy 3 fázis, igénybe vehető teljesítmény),
8. egyeztetni kell a megrendelővel a vezérlő, esőkapcsoló, szelepdoboz(ok) helyéről és bejelölni a lehetséges területeket.

Meglevő hálózat, szivattyú esetén az alábbi vízforrás adatokat legbiztosabb méréssel felvenni:

1. Statikus nyomás.
2. Vízhozam 2,5 bar üzemi nyomásnál.
3. Vízhozam 3,5 bar üzemi nyomásnál.
4. Vízhozam a legmagasabb nyomásigényű elem igénye szerint mérve.

A kapott mérési eredmények alapján döntjük el, hogy a szórófejek műszaki adatainak figyelembevételével milyen típusú szórófejet alkalmazunk az öntözőrendszerben, a vízforrás alkalmas-e a telep működtetésére.

 

2. Szórófejek elhelyezése

A szórófejek telepítése nagyobb területeken négyszög vagy háromszög elhelyezéssel szokásos. Az öntözendő területet lehetőleg szabályos négyszög alakú részekre bontjuk, és meghatározzuk a felhasználandó szórófejek típusát.

• 1,2-3,5 m között csak spray típusú fejeket használhatunk.
• 3,5-9 m között lehetséges az MP Rotátorok telepítése.
• 5-23 között valamilyen turbinás szórófejet választhatunk.

A négyszög sarkaiba mindenképpen szórófejet kell építeni. A két sarok között osszuk fel a távolságot a szórófej sugara szerint. Ha az oldalak között a szórási sugárnál nagyobb a távolság, akkor belülre is telepíteni kell fejeket.
A szórófej sugár hosszúságot meghaladó lejtős területek öntözésekor a fejeket a felszínre merőlegesen telepítsük. A lejtőt szintvonal szerint osszuk három sávra. Az alsó sávban 20%-kal kevesebb vízadagot tervezzünk, mint a középsőben és a felső részen adagoljunk 20%-kal több vizet.
Az egy szórófej sugár hosszúságú lejtőn a koronán helyezzünk el egy sor szórófejet Rx0,75 távolságra. A rézsű alsóbb része ugyan öntözéskor kevesebb vizet kap, de az esőzés után az alsó részen összegyűlő víz fedezi a növényzet szükségletét.

Kisebb, szabálytalan alakú kertekben elsődleges cél a terület lefedése szórófejekkel. A 2 m szélesség alatti keskeny területek öntözése a spray típusú sávszórófejekkel oldható meg.
Az ívelt határoló vonalú területek lefedése csak több-kevesebb túlszórással tervezhető.

9.1.2 ábra. Szórófejek elhelyezése különböző terepviszonyok esetén
(Grafika: Aquarex '96 Kft.) 

Bokrok, fák öntözése

Gyepes területen belül, vagy azok szélén elhelyezett bokrok, bokorcsoportok, fák öntözése esetén a szórófejek széthúzása az elméleti értékhez képest megengedett, mert a növények levele, szára bevezeti a vizet a gyökérzethez.

A fák esetén az öntözést a harmadik dimenzióban – magasságban – is tervezni kell. A lombok öntözése rendszerint nem kívánatos, és a vízsugarat is megtöri. Különböző szórófejek esetében többféle fúvókaszög létezik, fák alatti öntözés esetén válasszuk a kisebb értéket. Az alacsony szögű fúvókák használatával a lombok alatt is hatékonyan lehet öntözni, és ezek a szélre is kevésbé érzékenyek.
Különálló bokrok, bokorcsoportok, fák öntözésére gyakran gazdaságosabb csepegtetőcső vagy mikroszórófej használata.

9.1.3 ábra. Fatörzs kitakarása
(Grafika: Aquarex '96 Kft.)

A szórófejek zónákra osztása

A zónára osztás a felrajzolt szórófejek egyidejű öntözési csoportba kapcsolását jelenti. Az egy zónára csatlakoztatott szórófejek egy elektromos szelephez kerülnek, így egyszerre fognak üzemelni.

A zónára bontásnak több szempontja van:

1. A rendelkezésre álló vízmennyiség elosztása. Tegyük fel, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség 35 l/perc és minden szórófej 11 l/perc vizet igényel. Ha több mint 3 szórófej van az öntözőrendszerben, akkor több zónára bontva tudjuk csak üzemeltetni.
2. A vízkijuttató elemek különböző mértékű vízkibocsátása miatt. Csak azonos típusú (turbinás, spray, mini, billenőkaros) szórófej lehet egy zónán. A csepegtető rendszert is külön zónán kell üzemeltetni.
3. Bokros és gyepes területek szétválasztása az eltérő csapadékigény alapján.
4. A rézsűs területet osszuk három részre. Az alsó harmadban 20%-kal kevesebb vizet adjunk, mint a középsőbe. Az öntözővizet több időpontra osszuk el.
5. Árnyékolt és napos területek eltérő igényeinek szétválasztása.
6. Különböző talajtípusok szerinti öntözési igények szétválasztása.

Határozzuk meg a fenti szempontok alapján, hogy mely szórófejek kerülnek egy zónára. Egy-egy zóna szórófejeinek összesített vízfogyasztása nem lehet több, mint a felméréskor kapott üzemi nyomáson meghatározott rendelkezésre álló vízmennyiség.

3. Az elektro-hidraulikus szelep kiválasztásánál ügyeljünk az alábbiakra:

1. A nyomásesés az elektro-hidraulikus szelepen legyen kisebb, mint az üzemi nyomás 10%-a.
2. A szelep minimális átfolyása felett legyen az üzemi víz mennyisége.
3. A záráshoz szükséges minimális víznyomás a zónák váltásakor is álljon rendelkezésre.
4. A szelep csatlakozási átmérője legyen azonos vagy eggyel kisebb értékű, mint a csővezeték mérete (pl. 32 mm cső  1” BSP menet).

A víz betáplálását próbáljuk a szórófejek „súlypontjában” megoldani. Ezzel elkerülhetjük a távolabbi fej szórási átmérőjének csökkenését, rendszerünk egyenletesebben juttatja ki a vizet.

4. Vezérlő választás

A vezérlő kiválasztása a zónára bontás után lehetséges. A vezérlőnek legalább annyi zónát kell tudnia vezérelni, amennyi zónánk van az öntözőrendszerben. Válasszunk olyan vezérlőt, amelyik rendelkezik a kiválasztott elektromos szelepek meghajtásához szükséges kimeneti teljesítménnyel.

A vezérlő kiválasztásakor a beállítható programok és a rendelkezésre álló indítási időpontok, valamint az esőkapcsoló csatlakoztatási lehetősége a legfontosabb további szempont.
A Water budget (Vízháztartás) opcióval rendelkező vezérlők megkönnyítik az öntözővíz szezonális állítási feladatát. Lehetséges havi beállítás is.

Válasszuk a zárható dobozos vezérlőket, mert kisebb az esély, hogy „szakemberek” rosszul programozzák át a vezérlőt. A vezérlőt ne kapcsoljuk rá a hálózatra, amíg nem kész a kábelezés és nem győződtünk meg annak hibátlanságáról.

A vezérlő segédberendezései

- Esőkapcsoló

Az esőkapcsoló fogadására a modern vezérlőkön külön csatlakozást építettek ki. A csatlakozó részére a normál, esőmentes állapot a zárt állás (N.C.). Gyárilag a kapcsokat huzallal átkötött állapotban szállítják, a huzal eltávolítása „eső” jelet ad a vezérlőnek, így az nem indul automata állásban, kézi vezérlésben azonban legtöbbször ez felülírható. Komolyabb vezérlőkön szimbólum figyelmeztet az eső miatti működési szünetre.

Az esőérzékelő egyes vezérlőkön kikapcsolható, mely sok félreértésre ad okot. Ugyancsak gyakori panasz, hogy esőben nem állítja le az öntözést. Ennek az az oka, hogy a duzzadókorongos jeladónak bizonyos vízmennyiség szükséges átváltásához. Ez a tulajdonság ugyan hasznos, hiszen 3 mm alatti esőnek nincs igazán befolyása a talaj nedvességtartalmára, ellenben a tulajdonos már néhány csepp eső után is „takarékoskodna” a vízzel. Ezt az igényt felismerve megjelentek a gyors reagálású érzékelők.

- Talajnedvesség érzékelő

A rádióhullámok terjedési sebességén alapuló mérési módszer (TDT) már régóta ismert, de elfogadható árú berendezés csak az utóbbi években került kereskedelmi forgalomba. Az érzékelőt a gyökerezési mélységben kell telepíteni, így pontosan ott és azt mér, amire a növénynek szüksége van – a víztartalmat, melyet térfogatszázalékos értékben mutat. A berendezés lehetővé teszi az igen pontos vízadagolást, megelőzve a többletvíz elszivárgását.
Ehhez újfajta programozás is szükséges (soak irrigation), ugyanis az eddigi öntözési időt több részre kell osztani és kb. félórás várakozást kell az ismételt öntözések közé beiktatni. Ennyi idő szükséges, hogy a gyökerezési mélységbe szivárogjon a víz. A berendezés az ekkor mért nedvesség alapján tiltja, vagy engedélyezi a következő öntözést. Az új fejlesztésű vezérlők képesek arra, hogy az öntözési ciklusok számát maguk határozzák meg és az öntözés addig folyik, míg az talaj nedvességtartalma eléri a megadott értéket.

Nagyobb kétvezetékes vezérlők akár 16 talajnedvesség érzékelőt is képesek kezelni. Lehetőség van arra, hogy az azonos termőhelyi kitettségű zónákat valamely jellemző helyen telepített érzékelőhöz csoportosítsunk (hydro zone). A programozás során be kell állítani a kívánt nedvességtartalmat, az öntözési ciklusok hosszát, az ismétlések közötti időtartamot. A vezérlő a kapott adatok alapján optimalizálja az indítandó zónákat, így az aktuális működés kiszámíthatatlan a programozó részéről.

A  talajnedvesség érzékelő nagy előnye, hogy a talajba telepíthető, így teljesen vandál biztos, további gondozást nem igényel. Akár két, akár sokvezetékes rendszert használunk az érzékelő a vezetékek mentén telepíthető, így a terület bármely pontját vehetjük referenciaként, ami jelentős előny a többi érzékelőhöz képest.

- Meteorológiai állomás

Használata azon az elven alapszik, hogy a növény által párologtatott vizet pótoljuk az öntözés során. Ugyanakkor nem ad semmilyen információt arra, hogy a talaj kiindulási nedvességtartalma vajon kedvező-e növénynek, vagy sem. Lehetőséget ad a növény vízszükségletének a meteorológia adatok alapján, különböző tapasztalati paraméterek felhasználásával történő becslésére. A kapott eredménynek gyakorlatilag semmi köze nincs a talaj nedvességtartalmához.

Jelentős probléma a légköri jellemzők mérésének műszeres nehézsége. A besugárzás és a páratartalom pontos méréséhez igen drága érzékelők szükségesek, melyeket olcsó verzióval pótolva a pontosság nagymértékben csökken. A növényi faktor beállítása is meglehetősen önkényes, hiszen ez a Föld adott pontjait összehasonlítva nagyon eltérő lehet.

Elhelyezése során a szabványos meteorológia állomások telepítésére vonatkozó 2 m-es magasságot kell figyelembe venni, mert ekkor illeszthető be a kapott eredmény az országos hálózat adatai közé.
Telepítése csak vandál biztos környezetben lehetséges. Működtetése rendszeres ellenőrzést igényel. Amennyiben a növény vízszükségletét a berendezés 7 mm-nél nagyobb értékben határozza meg, úgy ez készülék hibáját jelzi, ugyanis ilyen értéket hazánkban a besugárzás nem tesz lehetővé. Oázis hatás esetén előfordulhat nagyobb érték, ez inkább városi, burkolt felületek közötti mérésnél fordulhat elő (magasházak tetőkertje).

- Szélérzékelő

Az erős szél torzítja a szórófejek szórási képét, rontja a kijuttatási egyenletességet. Ez különösen hosszú öntözési forduló (10-14 nap) esetén probléma, mert az állomány egy része nem kap elegendő vizet.

A díszkertek, gyepek öntözés általában éjszaka történik, mikor a szélsebesség jellemzően kisebb. Az öntözési fordulók is rövidebbek (0,5-3) nap, így a talaj képes vizet szállítani a szárazabb helyekre, így áthidalva a rövid vízpótlás nélküli periódust.

Golfpályák esetében a rövid vízpótlási időtartam (napi 9 óra) miatt nem érdemes szüneteltetni az öntözést, hiszen a fairway növényzete nem különösebben igényes a víz eloszlására, a green-ket pedig mindenképpen öntöznünk kell. Az utóbbi esetben az érzékelő mutatta nagy szélsebesség a gondozó részére lehet figyelmeztetés a green-ek átvizsgálására. A nagy szélsebesség miatti öntözés-felfüggesztés inkább a környezetben található más tárgyak érdekében történhet. Szórófej mögötti üvegfal, parkoló gépkocsik nemkívánatos szennyeződést kaphatnak a víz sótartalmától.

- Fagyérzékelő

Rendkívüli időjárás esetén előfordulhat, hogy hazánkban az öntözőtelepet már a május eleji fagyok előtt be kell üzemelni. Ekkor célszerű a fagyérzékelő használata. Ilyen esetek kb. tíz évenként várhatók és a figyelmes üzemeltető az előrejelzések alapján kikapcsolhatja az öntözést

- Evaporációmérő

A párologtató kádak elve alapján működik, mérik a víz fogyását egy edényből. Az adatok értékelése a meteorológia állomások problémáját veti fel a növényi faktor beállítása, a direkt talajkapcsolat hiánya következtében. Gondozást igényel, az elpárolgott vizet rendszeres pótolni kell.

- Szivattyú indítórelé

A vezérlő mester szelep (master valve) kimeneti jelét használhatjuk szivattyú indítására is. Ide egy 24 V AC mágnesrelét csatlakoztatva vezérelt kontaktust kapunk, amelyre akár direktben, akár további relé beiktatásával szivattyút kapcsolhatunk.

A kereskedelmi forgalomba kapható 24 V AC vezérlésű mágneskapcsolók behúzóárama meghaladja a vezérlő adottságait, ezért vagy speciális típust kell a vezérlőt gyártó cégtől vásárolni, vagy kettős relé+kapcsoló megoldást kell alkalmazni. Ezen utóbbi megoldás előnye, hogy a mágneskapcsolók teljesítménytartománya gyakorlatilag korlátlan, bárhol beszerezhető alkatrészekből megépíthető. Megépítése esetenként olcsóbb, mint a speciális relé alkalmazása.

5. Vezérlő kábelek méretezése

Az öntözőtelep kiépítése során a vezérlő, szabályzó egységek különböző távolságokra kerülnek beépítésre egymástól. Az összeköttetést manapság elektromos vezetékkel oldják meg.
Az áramkör felépítéséhez szelepenként két vezető szükséges, de azonos vezérlő esetén egy közös vezető alkalmazható. Annak nincs jelentősége, hol csatlakozunk a közös vezetővel a szelephez, de átmérőt nem csökkenthetünk, hiszen mindkét ágban ugyanazon áramerősség folyik. Amennyiben egy időben két szelepet is használunk, úgy dupla közös vezetőt építsünk ki az érintett szakaszban.
Egyenáramú (latch) szolenoidok használatakor fontos a polaritás (+ és -) szerinti bekötés.
A gyakorlatban előforduló esetekre (2 VA teljesítmény) az alábbi vezeték keresztmetszetek alkalmazása javasolt:

 

6. Öntözési program tervezése

a. Öntözési időtartamok tervezése

A sokéves tapasztalatokat felhasználva megállapíthatjuk, hogy hazánkban a gyep megfelelő növekedéséhez 120 – 150 mm csapadék szükséges a nyári hónapokban, amely napi 4 – 5 liter vizet jelent négyzetméterenként.

Gazdaságos kijuttatás

A beépített szórófejek műszaki adatai alapján megállapíthatjuk, hogy 1 óra alatt mennyi vizet képesek kijuttatni az adott zóna szórófejei és számíthatjuk az optimális öntözéshez szükséges üzemidőt.

A rendszer szórófejeinek elhelyezése meghatározza a kijuttatott víz egyenletességét. Amennyiben a szórófejek a szükségesnél ritkábban vannak telepítve, vagy kevésbé gondosan vannak elosztva, akkor a terület bizonyos pontjának megfelelő öntözéséhez más részeket pazarlóan túl kell öntözni.

Ha egy zónában öntözzük az árnyékos és napos részeket, úgy az árnyékos terület túl lesz öntözve. A bokros területek kevesebb vizet igényelnek, mint a gyep. A gazdaságos elosztás célja, hogy az adott terepviszonyok és növényzet figyelembevételével mindenhova a növény fejlődéséhez szükséges mennyiségű vizet juttassa ki az öntözőrendszer.

	Az öntözés időtartamát az egyes zónák által kijuttatható víz mennyisége és az öntözővízigény határozza meg:
	Öntözővízigény=	a növény vízigénye + veszteségek (párolgás a levegőben, a felszínről, elfolyás, leszivárgás).
	Öntözési idő (óra)=	Öntözővízigény (mm, l/m2) / Zónateljesítmény (l/óra)

b) Öntözési időpontok felosztása

A talajok vízbefogadó képessége nem azonos. Homok talajon nagyobb adagot adhatunk egyszerre, agyagos talajon a víztócsák elkerülése érdekében többször rövidebb ideig öntözzünk.

A nappali öntözés párolgási vesztesége 40% is lehet, míg éjszaka nem megy 20% fölé.
Nagyobb vízadag esetén kisebb a párolgási veszteség.
Rézsűk öntözése többször, kisebb vízadaggal célszerű a megfolyás elkerülésére.
A növény nem szereti a túlzottan nagy mennyiségű vizet (mert gyökérzete nem jut oxigénhez), sokkal inkább az egyenletes adagolást.
A kórokozók (gombák, baktériumok) szaporodásának mérséklésére célszerű a kora hajnali öntözés.
Ivóvízhálózat esetén szintén a hajnali időpont javasolt, mivel ekkor a legnagyobb a nyomás.

7. Telepítési vázlatrajz készítése

A geometrikusan és hidraulikusan megtervezett rendszer paramétereit a kivitelező, beruházó számára egyértelmű jelrendszerben kell a kivitelezési rajzon feltüntetni.

Legyen rajta minden objektum, minden szórófej az alkalmazott fúvóka jelölésével, a csőátmérők.

Legyenek egyértelmű méretekkel jelölve a szórófejek és a csővezetésre használt árkok helyei. A kivitelező számára előnyös a rajz kiegészítéseként egy rövid műszaki leírással is felvázolni a kivitelezés legfontosabb adatait.

8. Anyaglista, árajánlat összeállítása

A műszaki leírás legfontosabb része a részletes anyaglista, amely a kivitelezéshez szükséges valamennyi anyagot tartalmazza.

Az árajánlatot az anyaglista értéke, a helyszín ismeretében kialakított munkadíj, valamint a kiszállások költsége határozzák meg.

Vegyük figyelembe, hogy az öntözőrendszer „élő rendszer”, a földdel együtt mozog. Lehet, hogy többször is vissza kell térni a telepítés helyszínére beállítani, finomítani, mire elfogadható lesz az eredmény.

A videofilm a vízforrások jellemző adatainak meghatározását mutatja be.