A mikroöntözési rendszerekben a kijuttató elemek kis átmérője miatt a víz minőségével szemben az elvárások eltérőek, szigorúbbak, mint más felszíni öntözési mód esetén. Kritériumok, határértékek felállítása bonyolult feladat, mivel nehéz megállapítani az esetenként más-más összetételű és arányú biológiai, kémiai és fizikai alkotók együttes hatását az eltömődési folyamatokra.

A mikroöntözés gyűjtőfogalom. Az ide tartozó öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson (< 2,5 bar), időegység alatt kevés (< 500 l/h) öntözővizet juttatnak az öntözendő növények közelébe.

A vízben levő eltömődést elősegítő anyagokat a következőképpen csoportosíthatjuk:

- lebegő szerves és szervetlen anyagok

Élővíz használata esetén víztesttől, évszaktól, időjárástól függően változó mennyiségű szennyező anyag szaporodik fel a vízbe.
Folyó vízben az eső utáni áradás felkavarja a fizikai szennyeződést, így jelentősen nő a kiszűrendő anyag mennyisége.
Kút esetén a rossz építés/használat miatt kerülhet a vízbe agyag-homok méretű fizikai szennyeződés.

- csapadékképző oldott anyagok

Kút esetében az alsó talajrétegekben oxigénhiányos, nyomás alatti körülmények között a vas, mangán és a kén redukált formájú vegyületei vannak jelen. A felszínre kerülve a megváltozott kémhatás, nyomás és hőmérsékleti körülmények között az oldható redukált formák oldhatatlan alakban csapódnak ki. A Fe2+ iont tartalmazó vas(II)-vegyületek redukáló tulajdonságúak (legerősebben lúgos közegben), könnyen oxidálódnak stabilabb vas(III)-vegyületekké, például rozsdává.
Az oldott anyagok (vas, mangán, kén) kémiai átalakításában is szerepet játszhatnak, melynek nem oldódó anyagok felhalmozódása lehet az eredménye.

- élő biológiai testek

Az algák és a nyálkaképző baktériumok teste kisméretű, így gondtalanul sodródnak a vízzel. Szűréssel nem távolíthatók el, ragadós telepeiken a lebegő szilárd részecskék megtapadnak és felhalmozódnak.
Sekély víztározóban a víz jobban átmelegszik és több élőanyagot tartalmazhat.

Az öntözőtelep csővezetékében, szűrő battériájában a mikrobiális szervezetek kitűnő élőhelyet találnak. A baktériumok számára fény nem szükséges, a nyári napsütésben a felszínen beépített berendezésekben az optimális hőmérséklet, a tápoldatozásból származó tápanyag rendelkezésre áll.

A baktériumok már a csőkutakban megtelepedhetnek, ha megfelelő kémiai anyagok rendelkezésre állnak. Ahol a kútvíz elszíneződik, ott megjelenhetnek a baktériumok. Számuk csökkentésére a kutat időnként kezeljük hypoval. Tavasszal öntsük úgy a folyadékot a kútba, hogy körben a béléscsőben folyjon le. Néhány órás pihentetés után járassuk a kutat szabad kifolyással, hogy az elpusztult testek ne terheljék a szűrőt, illetve a klór tartalmat csökkentsük.

A különböző eredetű vizek öntözésre való használhatóságát nehéz meghatározni számszerűleg, mivel erős az egymásra hatás (ha redukált ionok vannak jelen, ezek kombinált kémiai, biológiai folyamatot indítanak el).

A kritériumokat maximális határokban lehet megfogalmazni. A fizikai részeknél a helyzet könnyebb, a biológiaiak és kémiaiak esetében nehezebb, különösen, ha számításba vesszük az adagolt műtrágyák, vegyszerek hatását is.

1.4.2 ábra. Vas tartalmú sókirakódás tisztítható csepegtetőtesten
Ű(Fotó: Tóth Á.)

Az 1.4.3 táblázatban látható a nemzetközi irodalomban használt vízminőségi táblázat, mely a legfontosabb jellemzők értékeit tartalmazza.

1.4.3 táblázat. A vizek minősítése a csepegtető elemek eltömődési esélyének becslésére (Nakayama, 1982)

A vízminta adatait vizsgálva, ha azok a közepes, vagy nagy eltömődési esély kategóriákba esnek a víz kémiai kezelése feltétlenül szükséges.

A víz vizsgálata során az alábbi méréseket kell elvégezni

1. A teljes lebegő anyag mennyisége, melyet a víz szűrése után, a szűrőn maradt anyagot 105 °C-on szárítva kapunk meg.
2. A szerves lebegő anyagok mennyisége, melyet a teljes lebegő anyag 600 °C-on történő izzítása után számíthatunk.
3. A teljes oldott anyagok mennyisége, melyet a szűrt minta bepárlásával nyerünk.
4. Kémhatás (pH) mérés.
5. Összes keménység, melyet a vízben oldott alkáli földfémek, gyakorlatilag a kalcium- és a magnéziumionok okozzák. A vízben lévő karbonátok és hidrogén-karbonátok a karbonát- vagy változó keménységet adják.
6. A hidrogén-szulfid mennyisége.
7. A vas- és mangántartalom.
8. A mikrobiológiai élet, az egyedek száma, faja.

A fenti vizsgálati eredmények alapján lehet javaslatot tenni az öntözőtelep szűrőinek összeállítására. A gyakorlat - a tapasztalatok alapján

- kút esetében szinte automatikusan beépíti a hidrociklon + hálós szűrő,
- felszíni vízforrás esetén kőzetszűrő + hálós szűrő egységet.

A tápoldatozó/vízkezelő berendezés minden mikroöntözőtelep kelléke.

1.4.3 ábra. Csepegtetőcső rendszeres tisztítására beépített csap
(Fotó: Tóth Á.)