Ma az információt mindenek felett állónak kell tekinteni, mert az minden szakmai tudás és gyakorlat alapja. Akinek van információja lépés előnybe kerülhet versenytársával szemben. A gazdaságban ez biztosan nem jó azoknak az egyéneknek, akik nehezebben jutnak az új ismerethez, mert kiszolgáltatott és manipulálható helyzetbe kerülnek. Az információs előny kihasználása etikailag valamilyen mértékben elfogadhatóbb közös érdekeltségű személyek csoportjának. A demokráciákban az lenne a kívánatos, ha minden fontos információ célba juttatása az érdekeltek körében gyorsan menne végbe, és ezért az előnyök kihasználása azonos esélyt biztosítana mindenkinek.
Vannak, akik az internet mindenhatóságára esküsznek. Szerintem még messze állunk ettől, és nemcsak azért mert a célszemélyeknek sem idejük, sem felszereltségük nincs a kétségtelenül hatékony módszer kihasználásához. Még nagyon sokan vannak, akik a tudás értékét sem ismerik el termelés és árbevétel növelő tényezőnek. Nyilván nem is hajlandók költségeiket növelni szaktanácsadási célú kiadásokkal. Ebben a helyzetben vállalta fel a szerkesztő 5 évvel korábban, először a közvetlen munkatársai körében az írásos ismeretanyag és szemléletmód terjesztését. Később kibővítette ezt a kört a szaktanácsoltságra szerződéses keretekben is hajlandókra, és legújabban a szervezett képzésben részesülőkre és a civil szervezeti szabályokat elfogadókra is.
A ZH szakmailag az öntözéses növénytermesztés kérdéskörében kíván saját korlátai és lehetőségei függvényében tudástámogatást adni. Elvileg bárki érdeklődőnek, aki nem lép fel a kiadást és a szerkesztést érintő többlet költséget okozó igénnyel. Ebben a vonatkozásban örvendetes a Magyar Öntözési Egyesület lépése, amely szerint a hírlevél honlapjára tehető. A szerkesztőnek vélhetően nem okoz gondot a MÖE szakmai szekcióinak ismeretterjesztési anyagait és jelentősebb szervezeti híreit beszerkeszteni. Elsősorban olyan írásos anyagokra kell gondolni, amelyek olvasva kényelmesebben feldolgozhatók, mint a képernyőről. Olyanokra, amelyekhez egyébként is kellene ceruza és papír, és olyanokra, amelyeket érdemes gyűjteni és megőrizni, mert ismétlődően szükségesek lehetnek.
A szerkesztő elsősorban az öntözés műszaki agrotechnikai kérdéseire fókuszál és fenntartja magának azt a jogot, hogy saját korábbi, vagy más hivatkozott publikációkból szerkeszt időszerűségét megtartó kivonatot. A szerkesztő mostantól kezdve törekedni fog a MÖE szekciók szerinti téma tagolódására, és szívesen fogad tőlük közlésre akár szerkesztetlen anyagokat is. Alapesetben a ZH nem kíván kifejezetten hirdetésekkel foglalkozni, de mint minden más, a tartalommal összefüggő szerkesztői-kiadói körülményt a hírlevél fogadtatása fogja majd eldönteni.

Az ISO-MSZT szabványosítás jelentősége

A világ legfenyegetőbb problémáinak egyike a csökkenő édesvízkészlet, ezen belül az öntözővíz hiánya. Az öntözéssel kapcsolatos kutatási eredmények gyakorlatba való átvitele, az öntözési eszközök laboratóriumi vizsgálati módszereinek egységesítése különösen nagy jelentőséget kap. Magyarországon egyedül a TSF Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kara foglalkozik az öntözés műszaki kutatásával. Az öntözés szabványosításának jelentősége szorosan kapcsolódik bolygónk felmelegedési jelenségeihez, nevezetesen az egyre gyakoribbá váló aszályok hatásaihoz, ahol a károk mérséklésére, a katasztrófák megelőzésére kidolgozott minden stratégia feltételezi a mesterséges vízpótlást. A szabványok azért olyan hasznosak a mindennapi életben, és azért olyan kiterjedt az alkalmazási körük, mert a mindennapi élet tapasztalataira támaszkodnak. A szakmai életben a szabványok fontosságát az a tulajdonságuk emeli ki, miszerint azok oktatási anyag, a szaktanács, egy terv, vagy technológia leghitelesebb információs alapegységei, és mind megalkotásukat, mind felhasználásukat a közmegegyezésen kívül semmi sem akadályozza.

Az ISO TC 23/SC 18 testület a különböző öntözési eszközökre vonatkozó fejlesztési eredményekből olyan ajánlásokat készít, amely mind a 144 tagországban elfogadható. A meglévő szabványokat öt évente felülvizsgálják, amennyiben indokolt, frissítik, illetve folyamatosan új szabványokat készítenek. Szarvason 2002-ben tartotta éves munkaülését, ahol gyártók, felhasználók, oktatók, szaktanácsadó, kutatók és fejlesztők vettek részt. Többek között képviseltette magát az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország és Spanyolország Izrael mezőgazdasági minisztériuma, számos nyugati egyetem és szervezet, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség, továbbá több ismert gyártó.

Abban a helyzetben, amikor az öntözés megtérülésére való törekvés életbevágóan fontos gazdasági kérdés és a vízkészletek is csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, akkor 1 mm vízborításnak is komoly befolyása van az adott mezőgazdasági termék eladhatóságára, előállítási költségére. Ha figyelembe vesszük, hogy 1 mm hiányzó csapadékot 2,-2,5 mm öntözővízzel lehet pótolni, akkor nem szorul magyarázatra, hogy minőségileg ellenőrizetlen módszer és eszköz alkalmazása potenciálisan milyen kárt okozhat. Nem véletlen tehát, hogy ma térségünkben is a zárt vízvezetés és vízadagolás terjedt el, hogy nyomás alatti rendszereket használnak, hiszen ezzel lehet a legkisebb vízveszteség árán a legjobban alkalmazkodni a területek sajátosságaihoz. A szabványosítás eredményeinek alkalmazásában rejlő víztakarékosság rendkívül fontos a jelenlegihez hasonló csapadék szegény körülmények között. A mezőgazdaság egyre hátrább fog szorulni a vízért folyó világméretű versenyben. A korlátozott vízkészleteket hatékonyan kizárólag szabványos módszerekkel, eszközökkel és tudásanyaggal lehet felhasználni. Ennek oka kizárólag abban rejlik, hogy a szabványokat a világ legjobb szakértői hozzák létre és fogadtatják el nemzetközi szabványként és nemzeti szabványként egyaránt.

Az öntözés minőségi javulása sosincs "magától", csakis valamilyen kényszer hatására jön létre. Kényszert jelenthet a piac, de kényszernek fogható fel maga a szárazság, a víztakarékosság kényszere. Alapvető követelmény ebből a szempontból is, hogy öntözésre történő berendezkedésünk során csak ellenőrzött gyártmányokat és megoldásokat használjunk fel. A szabványosítási munkát támogathatják a gyártók, a kormányzati és az NGO szervezetek, de ha valaki legálisan akarja a szabványt használni, azt meg kell vásárolni. Az ár természetesen sokkal több, mint a másolási költség, hiszen fedezni kell a fentebb vázolt adminisztratív és szakértői munkát, amit a szabványosítás filozófiája szerint az elsődleges felhasználóknak kell fedezni.

Lelkes János